Egy észak-koreai menekült története

A Daily North Korea értesülései szerint (https://www.dailynk.com/.../chinas-stance-on-refugees.../) a kínai hatóságok újból figyelmezették az észak-koreai menekülteket, hogy Kína álláspontja nem változott velük szemben. “Kína nem üldözöttként tekint rájuk, akiket az Emberi Jogok Nyilatkozata szerint védelemben kell részesíteni, hanem illegális bevándorlókként, akik kitoloncolhatóak”– említi Simon Lee*, az Open Doors észak-koreai munkatársa. A menekültek között keresztények is vannak, akik Kínában kapcsolatban állnak gyülekezetekkel, lelkipásztorokkal és hittérítőkkel, így őket elfogásuk esetén jóval súlyosabb büntetéssel sújtják.

“Rossz társaságba keveredtél” – So Young* története

Az Open Doors munkatársai felvették a kapcsolatot egy korábbi fogollyal, aki elmesélte, min ment keresztül, miután Kínában letartóztatták. “Épp egy összejövetelre érkeztem észak-koreai menekült keresztényekkel. Nem tudtam, hogy előző nap már letartóztatták őket. Ahogy beléptem az ajtón, valaki megragadta a kezemet. Egy rendőr volt az. Megdöbbentem, megdermedtem. Nem értettem, mi történik velem. Autóval egy közeli rendőrőrsre vittek, útközben megkérdeztem: ’Miért tartóztatnak le?’ Nevetve annyit mondtak: ’Rossz társaságba keveredtél.’ So Young egy hétig volt börtönben, és nyilatkoznia kellett arról, miért jött Kínába, hogy férjezett-e, és hogy miért vesz részt bibliatanulmányozáson.

’Szerencsém volt, hogy nem a többi nővel együtt tartóztattak le. Ők nem tudták tagadni, hogy Bibliát tanulmányozni jöttek össze. A vallomásaiknak egyezniük kellett, így jóval tovább maradtak Kínában. De én hazudhattam. Azt mondtam, hogy nem vagyok férjnél, és csak egy barátomat jöttem meglátogatni, amikor elfogtak. Azt mondtam, semmit nem tudok a gyülekezetről. Egy hét után lezárták a nyomozást, és visszaküldtek Észak-Koreába.’”

Tisztességtelen tárgyalás

Ez idő alatt a rendőrség szinte minden nap sürgette, tegyen beismerő vallomást. “Legalább tízszer kellett ugyanazt vallanom, pontosan ugyanúgy. Ez nagyon fontos volt. Megpróbáltak hazugságon rajtakapni, ezért írattatták le velem annyiszor az eseményeket. Folyamatosan kérdezgettek, hátha hibázom. De nagyon következetes voltam, és nem mondtam el nekik, hogy van egy kínai férjem és egy közös gyermekünk. Ez súlyos bűncselekménynek számít. Szintén nem beszéltem arról, hogy gyülekezetbe jártam Bibliát tanulmányozni.” 

Pár hónap börtön után tárgyalásra vitték, ahol a bíró már várt rá. “Egy asztal mögött ült, engem pedig vele szembe ültettek le, mögöttem nagy észak-koreai zászló lógott. Nem volt a védelmemre ügyvéd. Szemben ültem, kezeim hátratéve. Két biztonsági őr állt mellettem. A bíró nagyon kedves volt, legalábbis kezdetben. Udvariasan megkérdezte: ’Hogyan bántak önnel? Bántalmazták? Sérültek a jogai?’ ’Nem, uram’ – válaszoltam. Biztos vagyok benne, hogy egyetlen fogvatartott sem meri beismerni, hogy a jogait megtaposták. Az egész kihallgatás 15-20 percig tarthatott. Majd megkaptam a legnagyobb kiszabható büntetést: öt év kényszermunka és átnevelés.”

Élet az átnevelő táborban

Mivel So Young elhallgatta, hogy bibliatanulmányozásra ment, csak az illegális határátlépésért kapott büntetést. Nem a politikai foglyok számára létrehozott munkatáborba küldték, csak egy úgynevezett átnevelő táborba.

“Nem emlékszem pontosan, mi történt a táborba érkezésemkor. Csak azt tudom, hogy egészségügyi vizsgálatnak vetettek alá, hogy van-e bármilyen fertőző betegségem. A nőket és férfiakat azonnal szétválasztották, a nőknek balra kellett tartaniuk. Meglepetésemre megkérdezték, hogy milyen jellegű munkát szeretnék végezni, nem akarnék-e mezőgazdasági munkát. Azt mondtam, kézművességben elég ügyes vagyok, így a parókaüzembe osztottak be. Minden héten meghatározott mennyiségű parókát kellett gyártani. Nem tudom, hova szállították őket, talán Phenjanba vagy Kínába. Csak azt tudtam, hogy a termékekkel valutát szereznek. Egy négyszögletes épületben tartottak, aminek a két sarkában volt az alvásra kijelölt hely. A fallal szemben volt a munkaterület. Kilenc csoport volt, egyenként 15 emberrel. A rossz padlón aludtunk, takarót nem kaptunk.”

Szerencsére a családja megtalálta a módját, hogy támogassa és javítson az életkörülményein a fogva tartás idején. “Kaptam egy takarót, és édesanyám háromhavonta hozott nekem három-négy táskát tele élelemmel és más szükséges dolgokkal. Természetesen meg kellett vesztegetni az őröket, és az ellátmányt meg kellett osztanom a katonákkal és a többi fogollyal, de azért a fele megmaradt nekem” – emlékszik vissza So Young.

Büntetés, kémek és temetések

A legelevenebb emléke a táborról, az a heti hányad elérése miatt érzett félelem. “Ha nem teljesítettük vagy hibáztunk, megbüntettek. Kényszerítettek rá, hogy a zuhogó esőben álljunk két-három órán át. A hibák lehettek egészen aprók. Kaphattunk élelmiszert a családunktól, de egyes termékek tiltva voltak, mint például a főzőolaj. Ha valakinél ilyet találtak, mindenkit megbüntettek.“

So Young senkiben sem bízhatott. “A csoportunkban rengeteg besúgó volt. Nem tudtuk, pontosan kik voltak, de idővel sejtettük. Ha ugyanazt az embert többször kihívták az őrök, akkor egyértelmű volt, hogy jelent nekik.“

Melyik volt a legszörnyűbb élménye? “Csak pár napja voltam a táborban, amikor egy temetéshez vezényeltek három másik fogollyal. Egy 25 éves lány halt meg, nekem kellett tartanom a fejénél és hajánál fogva. Sokszor kiparancsoltak az erdőbe, hogy fát hozzak a hegyekből. Olykor olyan helyre mentem, ahol sokan voltak eltemetve. Rengeteg csontot láttam. Ez a hely volt a legborzasztóbb, amit életemben láttam. Nem akartam itt meghalni.”

Találkozás a családdal

A táborban semmi öröm nem volt, csak amikor édesanyja meglátogatta. “Mindig sírtam, amikor megláttam. Tényleg túl akartam élni ezt az egészet, és a lehető legjobban viselkedtem. Mintafogoly voltam, és két és fél év után hazaengedtek.”

Szabadság Dél-Koreában

Pár évvel később sikerült megint megszöknie Észak-Koreából. Találkozott a férjével és az utoljára 13 évesen látott fiával, aki azóta erős 18 éves fiatalemberré cseperedett, és szinte meg sem ismerte. 
Nem sokkal később úgy döntöttek, hogy Dél-Koreában telepednek le. So Youngnak veszélyes hegyi ösvényeken, Vietnám, Laosz és Thaiföld őserdején keresztül kellett utaznia, amíg elért egy menekülttáborba. Innen egy hónap után vitték tovább Dél-Koreába. 

Hála Istennek, So Young a családjával ma biztonságban él Dél-Koreában. De nagyon sok hasonló menekült esik csapdába Kínában. Imádkozzunk, hogy Isten őrizze meg őket, és töltse be őket a békességével, amely “minden értelmet felülhalad” (Filippi 4:7).

További információ Észak-Koreáról: https://www.opendoorsmagyarorszag.org/.../eszak-korea/

*A neveket biztonsági okokból megváltoztattuk

Forrás: Open Doors, 2024. július 19.

Képaláírás: So Young egy gyülekezeti összejövetelre tartott, amikor letartóztatták és visszaküldték Észak-Koreába