Kapcsolat nélküli módban van. Az oldal csak olvasható verzióját látja.
Hogyan segítette őket a támogatásotok?
„Mi olyan különleges a Ninivei-síkságban?” Ez a kérdés sokakban felmerülhet itt, ahol az Open Doors munkatársai már évtizedek óta élnek és dolgoznak. Ez az a hely, ahová az Iszlám Állam betört, és ahol a 2010-es évek közepén létrehozta kalifátusát. És ez az a hely, ahol az elmúlt évtizedben a keresztények adományaitok és imádságotok révén elkezdték újjáépíteni és helyreállítani a keresztény jelenlétet. De miért éppen itt?
A válasz a történelemben és a keresztény identitásban rejlik. Ez a Moszul városától északkeletre fekvő terület ad otthont az iraki keresztények többségének. Az ősi Ninive városa – amelyet a keresztények arról ismernek, hogy Isten Jónást ide küldte – a folyó túlpartján feküdt. Templomok, kolostorok és egyházi létesítmények épültek itt; néhány ilyen épület a negyedik századból származik. A Ninivei-síkságon élő keresztények többsége az arámi nyelv különböző dialektusait beszéli, azt a nyelvet, amelyet Jézus beszélt.
Miután 2003-ban megdöntötték Szaddám Huszein iraki diktátor rendszerét, a keresztények tömegesen érkeztek a Ninivei-síkságra. Azt remélték, hogy ott biztonságban élhetnek. 2014-ben a becslések szerint a terület lakosságának 40%-a keresztény volt. De aztán az Iszlám Állam megtámadta őket.
A támadás okozta megrázkódtatás
Az Iszlám Állam 2014 júniusában támadta meg Moszult. Augusztusra már megjelentek a Ninivei-síkságon is, és igyekeztek mindenkit megölni, aki nem tartotta magát az iszlám radikális értelmezéséhez. „2014. augusztus 6-án kora reggel [a kurd hadsereg önálló katonai egységei Észak-Irakban] bombázták az Iszlám Állam harcosait, akik néhány kilométerre voltak Qaraqostól” – emlékszik vissza a qaraqosi Fadi*, aki akkor 20 éves volt. Qaraqos a Ninivei-síkság nagyobb települései közé tartozik, ahol hagyományosan jelentős keresztény közösség él.
„Az Iszlám Állam még aznap reggel visszalőtt aknavetőkkel, és az egyik akna a környéken csapódott be, megölve két gyereket és egy nőt. Ez a végzetes incidens riasztó üzenet volt az emberek számára, és hamarosan sokan elhagyták a várost. A helyzet gyorsan megváltozott, amikor augusztus 7-én kora reggel a [kurd] erők visszavonultak. Visszavonulásuk alatt lövöldöztek a levegőbe, így ébresztve az embereket, hogy elmenekülhessenek.”
Az emberek szinte semmit nem tudtak magukkal vinni, kivéve a hátukon lévő ruhákat, személyi okmányokat és apróbb értékeiket. Mindannyian ismeretlen jövő elé néztek. Az Iszlám Állam harcosai foglyul ejtették a Ninivei-síkságon maradt keresztényeket. Néhányan közülük mindmáig eltűntekként vannak nyilvántartva. Másokat a kurdisztáni régióba küldtek. Csak keveseket találtak életben.
A Ninivei-síkság néhány faluját muszlimok lakták. Miután a keresztények elmenekültek, e falusiak közül néhányan csatlakoztak az Iszlám Államhoz, hogy kifosszák az elhagyott házakat, üzleteket és boltokat. A templomok és kolostorok összes keresztjét leszedték, néhány egyházi épületet lőszerraktárnak használtak, egy qaraqosi keresztény épületet pedig lőtérnek.
Abban az időben az Open Doors helyi munkatársainak nem sok tapasztalata volt a humanitárius segélyezésben. Az Open Doors korábban a képzést és a keresztény könyvek terjesztését tekintette fő feladatának a gyülekezetek erősítésében. De mivel ilyen nagyszámú keresztényt űztek el, munkatársaink kivették részüket a segélymunkából.
„A helyzet senkinek sem volt könnyű, és a szervezet mindent megtett, hogy támogassa az embereket és segítse a gyülekezeteket” – magyarázza Sifaa*, az Open Doors helyi munkatársa. „Több mint 25.000 kereszténynek osztottunk szét Bibliát, mert mindannyian hátrahagyták a Bibliájukat. A Biblia közelebb vitte az embereket Istenhez, és segített nekik abban, hogy erősek és szilárdak maradjanak a hitükben a menekülés szörnyű és nehéz napjaiban.”
A szervezet traumatológiai tanácsadást is nyújtott a menekülteknek. „Szakembereket hoztunk, hogy egyenként foglalkozzanak a vallási vezetőkkel, valamint a súlyos megrázkódtatást elszenvedett emberekkel” – mondja Sifaa. A menekültek támogatása évekig folytatódott, miközben az Iszlám Állam továbbra is rémtetteket vitt végbe a térségben. „Télen takarókat, fűtőtesteket és [meleg ruhákat] biztosítottunk” – emlékszik vissza Sifaa. „Két és fél éven keresztül havonta 15.000 családot (körülbelül 60.000 embert) láttunk el élelmiszerkosarakkal. Egészségügyi támogatást is nyújtottunk a beteg embereknek. A célunk az volt, hogy az egyház mellett álljunk a szenvedő emberekkel szolidárisan” – folytatja. „Megpróbáltunk a hangjuk lenni, és megmutattuk nekik, hogy nincsenek egyedül: más keresztények szerte a világon törődnek velük, hiszen mindannyian Krisztus testeként tagjai vagyunk egymásnak.”
Végül 2017-ben a Ninivei-síkság felszabadult az Iszlám Állam rémuralma alól. De hihetetlen pusztítást vittek véghez. A keresztények száma Irakban 2003 elején körülbelül 1,5 millió volt, most kevesebb mint 200 ezren vannak. Közülük becslések szerint 50 ezren élnek most a Ninivei-síkságon, a legtöbben Qaraqosban, mintegy 25 ezren.
Ahogy a keresztények kezdtek visszatérni, szembesültek a pusztítással. Elkerülhetetlennek látszott, hogy az ősi iraki kereszténység el fog tűnni. Istennek azonban más tervei voltak.
Újjáépítés és helyreállítás – hála nektek
„A felszabadulás után a városok lassan elkezdtek újjáépülni” – mondja Sifaa. „A helyreállítás 2017-es kezdete óta [a helyi Open Doors] 2283 ház újjáépítésében segített. A szervezet továbbra is kínál traumafeldolgozó foglalkozásokat, sőt, még egy traumaközpontot is nyitottunk Qaraqosban. A szervezet célja az volt, hogy segítsen a gyülekezeteknek abban, hogy holisztikus megközelítésben működjenek a remény központjaiként.”
A gazdaság és az infrastruktúra is elpusztult. A munkatársak révén az Open Doors mikrohitelekkel segített az embereknek talpra állni és a Ninivei-síkságon maradni. Az Open Doorsnak eljuttatott támogatásaitokkal és a testvérekért mondott imáitok révén Isten népének maradéka megmaradhatott Irakban.
„A 'köszönöm' szó túl kevés” – mondja Farah, aki fodrászként keresi kenyerét. Ő mikrohitel révén állt talpra. „Segítettetek nekünk, mellettünk álltatok, a támogatásotok bátorító volt. Lehetővé tette számomra, hogy újraindítsam a vállalkozásomat, hogy újra talpra álljak. A segítségetek nélkül biztosan nagyon nehéz lett volna visszatérni, és lehetetlen lett volna újraindítani a fodrászüzletet.”
Rivan harmincas évei elején járó fiatalember, aki gazdaságot vezet, és aki szintén mikrohitelt kapott. Ő is hálát érez. „A mikrohitel felvétele segített növelni a vállalkozás sikerét. Ennek segítségével különböző gépeket tudtam vásárolni, amelyek megkönnyítették a munkámat” – mondja. „A hitel segített a munkámban, és a jövedelmem is nőtt.”
Tíz évvel a tömeges kitelepítés, az Iszlám Állam rémuralma és a bizonytalan jövő után a Ninivei-síkság keresztényei láthatták, hogy támogatásotokkal hogyan tért vissza az élet erre a területre. Azoknak a keresztényeknek a kitartása, hűsége és hite, akik úgy döntöttek, hogy visszatérnek és ezen a vidéken maradnak a megpróbáltatások és a folyamatos üldöztetés ellenére, Istenbe vetett hitükről és a földhöz való erős kötődésükről tanúskodik.
Bár a keresztényeknek a romokból kellett felépíteniük mindent, a Ninivei-síkságon járva láthatjuk a szemükben a boldogságot és a reményt. Ez az, ami a Ninivei-síkságot különleges hellyé teszi. A keresztény jelenlét Irakban nem semmisült meg, és Isten kegyelméből soha nem is fog.
További információ Irakról : https://www.opendoorsmagyarorszag.org/.../orszagok/irak/
Kép: A Ninivei-síkságon található falvak, mint Karamles, tíz évvel az Iszlám Állam pusztítása után újraélednek.
