Kapcsolat nélküli módban van. Az oldal csak olvasható verzióját látja.
Az Open Doors több mint 30 éve készít beszámolókat a világszerte tapasztalható keresztényüldözésről. A keresztény üldözöttségi mutató rangsorolja azt az 50 országot, ahol a legnagyobb árat kell fizetnie annak, aki Krisztusban hisz. Így megérthetjük az üldözött keresztények szükségeit, és imádkozhatunk értük.
Link a teljes imalistához: https://www.opendoorsmagyarorszag.org/hu-HU/uldoztetes/orszagok/
Amikor testvéreinkért imádkozunk, arra emlékeztetjük őket, hogy nincsenek egyedül, bármilyen reménytelennek tűnik is a helyzetük. Amikor Brother Andrew 70 évvel ezelőtt Bibliákat csempészett a vasfüggönyön túlra, ugyanezt tette: megértette az üldözött egyház szükségeit, és segített, ahol tudott.
Mindazonáltal az 50 legveszélyesebb ország közül is kimagaslik az a tíz, ahol a legszélsőségesebb mértékű a keresztények üldözése és a hitük miatti hátrányos megkülönböztetés. Íme, az országok: imádkozzunk az itt élő keresztényekért a 2025-ös esztendő elején!
A legtöbb afgán keresztény az iszlámról tért át, a hitüket nyíltan teljes képtelenség gyakorolniuk. Afganisztánban az iszlám elhagyása egyet jelent azzal, hogy az áttért a család és a közösség szégyenévé válik. Az áttérés halállal büntetendő az iszlám törvények szerint. Ez egyre inkább érvényre jut, amióta 2021-ben a tálibok irányítása alá került az ország. Ha kitudódik az áttérés, a család vagy törzs megpróbálja „megvédeni becsületét", és tesznek róla, hogy a hívőt zaklatás vagy erőszak érje. A tettlegesség akár gyilkosságig is fajulhat. Ha a kormány tudomást szerez egy áttértről, a hívő számára az egyetlen megoldás a menekülés marad. A nőket és az etnikai kisebbségeket további kegyetlenségek érik, így a közéjük tartozó keresztények elképesztő kihívások között élnek.
Ennek ellenére Isten még mindig munkálkodik az országban. Khada* afganisztáni hívő, aki személyes tapasztalatból számol be: „Továbbra is Krisztus szolgája maradok, követve alázatosságának és nagyságának példáját. A tálib kormány alatt sok kihívással kell szembesülnünk, de erős hittel kitartunk." Adjunk hálát Istennek Khadáért, és kérjük, hogy őrizze meg a többi titkos hívőt is Afganisztánban, akik mindent feláldoznak azért, hogy őt követhessék.
undefined
Iránban a keresztény közösség megoszlik az alkotmányosan elismert és az el nem ismert keresztények között. Az iszlámról a kereszténységre áttért, de el nem ismert személyek a vallásszabadság súlyos megsértésével szembesülnek, elsősorban a kormány, kisebb mértékben pedig a társadalom és családjuk részéről. A kormány fenyegetésnek tekinti ezeket a hívőket, nyugati országok befolyása alatt állóknak, akik aláássák az iszlámot és a politikai rendszert. A keresztény csoportok vezetőit és tagjait is gyakran letartóztatják, bíróság elé állítják, és hosszú börtönbüntetésre ítélik „nemzetbiztonság elleni bűncselekményekért". Az elismert történelmi közösségek, mint például az örmény és az asszír keresztények állami védelem alatt állnak, de másodrendű állampolgárokként kezelik őket. Számos olyan kormányzati rendelkezéssel kell szembenézniük, amely hátrányos megkülönböztetést jelent számukra. Pl. tilos perzsa nyelven imádkozniuk vagy keresztény áttértekkel érintkezniük. Az áttérteket támogatók börtönbüntetésre számíthatnak.
Azt gondolhatnánk, hogy az iráni keresztények feladják a reményt, a földalatti egyház mégis bátran kiáll Jézus mellett bármi áron. „Iránban a kormány fenyegetésnek tekinti a hitünket" – mondja Fatemeh*, egy hitét titokban gyakorló iráni keresztény. „Állandó megfigyelés alatt élünk, és különféle zaklatásokkal szembesülünk. Minden egyes nap csatát vívunk, hogy megtartsuk hitünket az ellenséges közegben. De az Úr jó!"
Imádkozzunk az olyan iráni hívőkért, mint amilyen Fatemeh, akik csak titokban tudnak Isten tiszteletére összegyűlni. Kérjük, hogy az Úr védelmezze és emlékeztesse őket, hogy mellettük áll.
Pakisztán hírhedt istenkáromlási törvényeit gyakran alkalmazza kisebbségi csoportok, de aránytalanul nagymértékben keresztények ellen. Valójában az összes istenkáromlással kapcsolatos vád nagyjából egynegyede a keresztények ellen irányul, akik a lakosság mindössze 1,8 százalékát teszik ki. Az istenkáromlásra vonatkozó törvények halálbüntetést vonnak maguk után. Bár ezt ritkán hajtják végre, az istenkáromlással vádolt emberek ki vannak téve a tömegek erőszakának és gyilkos indulatának. 2024 júniusában egy idős embert megölt a csőcselék, miután azzal vádolták, hogy meggyalázta a Koránt.
A keresztény otthonok és közösségi épületek elleni 2023-as dzsaranwalai támadás tovább erősíti a félelem légkörét. A történelmi egyházak viszonylagos szabadságot élveznek az istentiszteleteken és egyéb tevékenységekben, ugyanakkor szigorúan ellenőrzik őket. Bombatámadások célpontjai is voltak már.
Egyre nő a keresztény (és más kisebbségi vallású) lányok elrablásának, bántalmazásának és az iszlámra való erőszakos áttérítésének száma (gyakran az alsóbb szintű bíróságok támogatásával). Az evangelizáló gyülekezetek pedig különösen nagy ellenállásba ütköznek. Az összes keresztény ellen intézményesített hátrányos megkülönböztetés van érvényben. A piszkosnak és megalázónak tartott foglalkozásokat – például a csatornatisztítást és a téglavetést – a keresztényeknek tartják fenn a hatóságok. Sokukat „csura"-ként emlegetnek, aminek a jelentése „mocskos". A keresztényeket gyakran rabszolgamunkára kényszerítik.
Isten népe azonban még ennyi próbatétel között is só és világosság. „Szellemi harcban állunk" – mondja Rasid*, egy pakisztáni hívő. „Ezért mi Krisztussá leszünk, még ellenségeink számára is. Megmutatjuk nekik, hogy a hitünk erősebb, mint a gyűlöletük."
Álljunk meg egy pillanatra, és imádkozzunk a naponkénti zaklatások és fenyegetések között élő pakisztáni keresztények bátor hitéért!
A dzsihádista erőszak fokozódik Nigériában. A keresztények különösen ki vannak téve az iszlamista fegyveresek, köztük a fulanik, a Boko Haram és a Nyugat-Afrikai Iszlám Állam (ISWAP) támadásainak. Ezek a támadások a korábbi elnök, Muhammadu Buhari alatt egyre erősödtek, így Nigéria lett az egyház ellen irányuló támadások központja. Hogy a kormány nem védte meg a keresztényeket, és nem büntette meg az elkövetőket, csak fokozta az erőszakot.
Míg korábban a keresztények csak a muszlim többségű északi területeken éltek veszélyben, az erőszak egyre inkább terjed az ország középső részére, sőt délebbre is. A támadások megdöbbentően brutálisak. Sok hívőt megölnek, különösen a férfiakat, míg a nőket gyakran elrabolják és megerőszakolják. Nigériában évente több hívőt ölnek meg hitük miatt, mint bárhol a világon együttvéve. Ezek a fegyveresek otthonokat, templomokat rombolnak le, és elpusztítják mindazt, ami a megélhetéshez szükséges. Több mint 16 millió 200 ezer keresztény menekült el az erőszak elől Fekete-Afrikában, nagyrészt Nigériában. Több millióan menekülttáborokban élnek.
A saría (iszlám törvény) által irányított észak-nigériai államokban élő keresztények másodrendű állampolgárokként hátrányos megkülönböztetéssel és elnyomással szembesülhetnek. Az iszlámról áttértek gyakran tapasztalnak elutasítást saját családjuk részéről, akik hitük megtagadására próbálják kényszeríteni őket. Gyakran el kell menekülniük, nehogy megöljék őket.
Nigériában sokszor életveszélyes Jézust követni. Ennek ellenére a nigériai egyház kitart, továbbra is Istent szolgálja olyan körülmények között, amik sokunk számára elképzelhetetlenek. „Áldjuk az Urat, amiért megőrizte az életünket" – mondja a menekülttáborban élő nigériai hívő, Abraham*. „Én még mindig hiszek Istenben, aki a trónján ül. Biztos vagyok benne, hogy meg fog szabadítani."
Ez a hit minket is buzdít, és arra késztet, hogy térdre essünk hálaadásban és imádságban.
Eritreában a keresztényüldözés összetett kérdés. A kormány csak az Eritreai Ortodox Egyházat (EOC), a katolikus és az evangélikus egyházat, valamint az iszlámot ismeri el. Az iszlámról vagy az ortodox vallásról protestantizmusra áttértek súlyos bántalmazás kockázatának teszik ki magukat családjukban és közösségükben. A nem hagyományos egyházak a kormány és az EOC részéről is a legsúlyosabb jogsértésekkel szembesülnek. A kormány biztonsági erői évek óta házról házra járnak, és több száz keresztényt tartóztattak már le.
Eritreában a mindennapi élet szigorú ellenőrzés alatt áll, a telefonhívásokat és az internethasználatot folyamatosan megfigyelik. Eritreát gyakran nevezik „Afrika Észak-Koreájának" a rendkívüli állami ellenőrzés miatt. A keresztények szenvednek a legjobban, köztük is leginkább azok, akiket az állam nem ismer el. A rendkívüli elnyomás, az állam által támogatott erőszak és a sorkatonaság miatt egyes keresztények kénytelenek elmenekülni az országból. A fiatal keresztények határozatlan idejű katonai szolgálatra kényszerülnek. Nincs joguk lelkiismereti okokból megtagadni a katonai szolgálatot.
Mindezek a tényezők bénítólag hathatnak az eritreai egyházra és megakadályozhatják, hogy világosságként szolgáljon. De bátor hitük rendszeresen megnyilvánul: „Félelemben élünk, hogy kit tartóztatnak le legközelebb" – mondja Paulos* eritreai keresztény. „Vajon egy másik testvér lesz az? De nekünk továbbra is Istennel kell járnunk."
Imádkozzunk azokért a hívőkért, akik tudják, hogy bármikor letartóztathatják őket. Kérjük az Urat, hogy adjon nekik vigasztalást és békességet.
Szudán néhány éve elindult a vallásszabadság útján, azonban egy katonai hatalomátvétel és egy gyilkos polgárháború következtében ennek reménye szertefoszlott. Szudán három országgal előrébb került az idei imalistán: a keresztények ismét veszélyben vannak. Másfél év polgárháború után Szudán jelenleg a világ legsúlyosabb menekültválságától és éhínségétől szenved. Több mint 9 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat. A keresztényeket egyik oldal sem kedveli, és a háború még több alkalmat nyújt az iszlamisták számára a hívők támadására. Az elmúlt időben több mint száz templomot romboltak le, keresztényeket raboltak el és öltek meg. A muszlim hitről áttért szudáni keresztények rengeteg zaklatást szenvednek családjuk és közösségük részéről. Ezek a hívők titokban tartják hitüket még saját gyerekeik előtt is.
Különös nehézségekkel szembesülnek a keresztények az éhínség miatt: hátrányos megkülönböztetésben részesülnek közösségüktől. Menekülésre kényszerült azon gyülekezetek többsége is, akik segíthettek volna a segélyek szétosztásában.
Nem győzzük hangsúlyozni, mennyire nehéz a szudáni hívők élete. „Rengeteg a járvány, sokan megbetegszünk, gyógyszerre van szükségünk magunk és gyerekeink részére. Nagyon sok kihívással kell szembenéznünk" – mondja Alia*, aki menekülttáborban él. „Imádkozom, hogy Isten hallja meg kiáltásomat, és lássa meg a kialakult helyzet és a háború miatt hullatott könnyeimet."
Tudjuk, hogy olyan Istent imádunk, aki meghallgatja az imát (1Ján 5:14). Könyörögjünk, hogy az Úr nyissa fel szudáni népe szemét, hogy lássák, ő trónján ül, és uralmának nem lesz soha vége.
Líbiában bárkinek óriási kockázat Jézus követése. A muszlim hitről áttért líbiai keresztényeket borzalmas nyomás alá helyezi családjuk és közösségük, hogy térjenek vissza régi hitükre. A más országokból, főleg Fekete-Afrikából származó keresztények iszlám fegyveres csoportok és bűnözők célpontjai. Elrabolják, és még az is előfordul, hogy kegyetlen módon megölik a keresztényeket. Ha el is kerülhetik ezt a sorsot, a fekete-afrikai keresztények a szélsőséges muszlimok zaklatásának és fenyegetéseinek vannak kitéve.
A hitüket nyíltan vállaló vagy azt másokkal megosztani próbáló keresztények erőszakot és letartóztatást kockáztatnak. A helyzetet még bizonytalanabbá teszi, hogy nincs központi kormányzat, amely érvényt szerezhetne a törvényességnek és a rendnek.
Nehéz lehet Isten munkáját olyan helyen látni, mint Líbia. Ám mi olyan Istent imádunk, aki megtartotta népét tömeggyilkosságok (Mt 2:16-18), bebörtönzés (ApCsel 8:3) és számkivetettség (Jel 1:9) idején is. Ő ugyanaz a Király, aki megígérte, hogy a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni népén (Mt 16:18). Imádkozzunk, hogy ezek az ígéretek teljesüljenek líbiai testvéreink életében.
A polgárháború sújtotta Jemenben mindenki számára nagyon nehéz az élet, a keresztények számára különösen is. Az országot jelenleg három különböző politikai erő három részre szakítja. Emellett vannak az al-Qaida és az Iszlám Állam által irányított területek is. Az érintett erők egyike sem kedveli a keresztényeket, az alkotmány pedig a saríát (iszlám törvénykezést) alkalmazza. Nincs vallásszabadság. A kisebbségi vallású jemeni lakosok (ez egy százalékot jelent) hátrányos megkülönböztetéstől szenvednek. A segélyeket többnyire helyi muszlim csoportok és mecsetek osztják szét. Aki nem tekinthető elkötelezett muszlimnak, azt hátrányos megkülönböztetés éri. Ha valakiről kiderül, hogy keresztény, vagy keresztény tevékenységet végez, szigorú megfigyelésre számíthat, önkényes fogva tartással, kínzással, rossz bánásmóddal szembesülhet, akár meg is ölhetik. A hútik által ellenőrzött területeken veszélyes Bibliát vagy más keresztény irodalmat birtokolni. Az iszlámról keresztény hitre való áttérés a törzs elárulásának tekintendő, ennek büntetése pedig lehet kitagadás, válás és a gyermekek felügyeleti jogának elvesztése, száműzetés, de akár halál is. A hútik hatalmának növekedésével párhuzamosan az utóbbi időben fokozódott az üldöztetés. Legalább egy jemeni keresztényt megöltek a hitéért, és több tucat házi gyülekezet nem tud többé találkozni. Különösen veszélyes ez az iszlám szélsőséges csoportok által ellenőrzött területeken. Sokan elmenekültek az országból, de az iszlámból kiábrándult jemeni emberek keresik az igazságot, és a hitüket titokban megélő keresztényekkel folytatott online csevegések révén találnak rá Krisztusra. Jemenben minden keresztény veszélyben van. A hútik ellenőrzése alatt álló területeken élő keresztények számíthatnak a legsúlyosabb vallási korlátozásokra. A megfigyelés és kémkedés megnehezíti a személyes, de akár az online találkásokat is. Ha az al-Qaida és az Iszlám Állam ellenőrzése alatt álló területeken élő keresztények hitére fény derül, halállal lakolnak.
A keresztények életük kockáztatásával osztják meg hitüket, és hirdetik az evangéliumot Jemenben. „Őszintén mondhatom, hogy vigasztal és bátorít, amikor látom, ahogy a jemeni egyház, ha titokban is, de növekszik" – mondja Zahra*, egy jemeni hívő. „Igen, nehéz a helyzet, főként, amikor más jemeniek be sem ismerik, hogy keresztények élnek az országban. Mi viszont Istennel álmodunk, és tudjuk, hogy vannak az országban keresztények, akik az Úrnak élnek."
Kérjük Istent, hogy természetfeletti módon valósítsa meg ezt az álmot, és őrizze meg népét Jemen.
Szomáliában Jézus követése élet és halál kérdése. Az al-Sabaab iszlamista fegyveres csoport harcban áll a kormánnyal, és ellenőrzés alatt tartja az ország jelentős részét. A csoport a saría (iszlám törvénykezés) szigorú értelmezését követi, és feltett szándéka a kereszténységet Szomáliából kiirtani. Gyakran előfordul, hogy a szomáliai keresztényeket helyben, azonnal megölik. Az évek során a veszély egyre fokozódik, hiszen a fegyveres csoportok tudatosan keresik és kivégzik a keresztény vezetőket.
A keresztények gyakran saját családjuk és közösségük részéről szenvedik el az üldöztetést. A szomáliai társadalom vallását tekintve túlnyomórészt konzervatív. Muszlimnak lenni a szomáliai identitás része, ennek megtagadása hűtlenségnek számít, ami hatással van az egész családra. Már az iszlámról keresztény hitre való áttérés gyanúja is elég ahhoz, hogy az illető élete a saját közösségén belül veszélybe kerüljön. A gyanúba keveredettre házi őrizet, kényszerházasság, az iszlám szertartások elvégzésének erőltetése, vagy akár életveszélyes fenyegetés is várhat. Mindezen tényezők Szomáliát a keresztények számára a világ egyik legveszélyesebb országává teszik.
Imádkozzunk a Szomáliában élő keresztényekért, tudva, hogy ha lelepleződnek, halál vár rájuk. Könyörögjünk bölcsességért és bátorságért, és kérjük az Urat, hogy árassza ki rájuk békességét az állandó zaklatások közepette is.
Észak-Korea már több mint 30 éve az első helyen áll az imalistán. Ha keresztény hitedre fény derül Észak-Koreában, helyben megölhetnek. Ha mégsem, munkatáborba toloncolnak, és politikai bűnözőként kezelnek. Több év kényszermunkával büntetnek, melyet csak kevesen élnek túl. És nem csak téged sújt az ítélet: az észak-koreai hatóságok valószínűleg felkeresik családodat is, és családtagjaidat is megbüntetik, még ha ők maguk nem is keresztények.
Észak-Koreában nincs gyülekezeti élet. Lehetetlen összegyűlni istentiszteletre vagy imaalkalomra, és a titkos összejövetelek nagyon kockázatosak. Kémek jelentik, ha bármi arra utal, hogy keresztény vagy, és a szomszédaid, tanáraid szintén feljelenthetnek. A Kim családon kívül bármilyen istenség elismerése fenyegetésnek számít az ország vezetésére nézve. A „reakciós gondolkodás elleni törvény” 2020 decemberében lépett hatályba. Ez még világosabbá teszi, hogy kereszténynek lenni, vagy Bibliát birtokolni súlyos bűncselekmény, és szigorúan büntetendő. Phenjanban, a fővárosban ugyan a turisták számára vannak templomok, de ezek valójában a propagandát szolgálják, nem pedig a vallásszabadságot.
Az elszökött észak-koreai állampolgárok sincsenek biztonságban. Az észak-koreai menekültek szerte a világban, különösen Kínában ki vannak téve annak, hogy felkutatják őket és szörnyű büntetésekre visszaküldik hazájukba. A kínai kémek együttműködnek az észak-koreai hatóságokkal, hogy a menekülteket kitoloncolják – a keresztényeket is. Ha lelepleződik, hogy egy észak-koreai keresztény lett, vagy hallotta az evangéliumot, vagy keresztényekkel lépett kapcsolatba, súlyos büntetés vár rá.
Csodával határos módon Észak-Koreában 400 ezer keresztény él az Open Doors becslései szerint, akik mindannyian titokban követik Jézust. Tudják, mi forog kockán, de továbbra is Krisztusnak élnek. „Tudom, mit kockáztatok" — mondja Dzsoo Min*. „Ha elfognak, munkatáborban köthetek ki, súlyos árat fizetve azért, hogy keresztény vagyok."
*A neveket megváltoztattuk.
