Az Aszad-család 54 éves uralma után új korszak kezdődik Szíriában. Az Aszad-kormány leginkább a rendszerszintű elnyomásról és a lakosság ellen elkövetett bűntettekről híresült el a 14 évig tartó szíriai polgárháború során. Ezért a legtöbb beszámoló szerint a szíriaiak örömmel üdvözölték, amikor Aszad bukásakor a hatalmat a Haj’at Tahrir al-Sam (HTS) vette át.
Azonban a szíriai keresztények még mindig bizonytalanok a jövőjük felől. Aszad kétség nélkül tekintélyelvű ember volt, de az új vezetők múltja is aggasztó. Bár ők próbálnak távolságot tartani a múltjuktól, a legtöbb ország jelenleg is terrorista szervezetként tarja számon a HTS-t.
Az Open Doors megkérte a Szíriában élő keresztény Juliette*-et, hogy ossza meg tapasztalatait a szíriai változásokról. Havonta fog tájékoztatni, hogy megértsük, miként imádkozhatunk az ott élő keresztényekért. Íme Juliette januári beszámolója, melyet a hossz és érthetőség érdekében szerkesztettünk:
“Számomra Szíria olyan újszülöttre hasonlít, aki keresi az önkifejezést és a kapcsolatot a különböző emberekkel. Az első, amit észrevettem a változás után: évekig küzdöttünk, hogy a legalapvetőbb dolgokat be tudjuk szerezni, és most ezek újra kaphatók a piacon. Újra megjelentek az import termékek az utcákon és a helyi árusoknál. Az üzemanyag elérhetősége is javult, újra lehet kapni az utcákon és benzinkutakon.
Azonban továbbra is sokaknak kihívás megfizetni a fűtőanyagot vagy a főzéshez szükséges gázt. Régebben a kormány támogatta a családokat okoskártyával, így csak a költség töredékét kellett fizetniük. Az ideiglenes kormány a rendszerváltással járó veszteségek miatt nem tudja ezt biztosítani. Hasonló a helyzet az import gyógyszerekkel is: lehet kapni, azonban a családok alacsony jövedelme miatt nincs rá pénz, és növekedett az árkülönbség a helyi és import gyógyszerek között. Ezek új nehézségeket jelentenek. Aztán itt vannak a jövedelmek. A szüleim nyugdíjasok, és ahogy sok állami alkalmazott vagy nyugdíjas, ők sem kaptak nyugdíjat novemberben és decemberben. Ez az átmeneti időszak zűrzavart eredményezett, ami súlyos következményekkel jár az emberekre nézve.
Figyelemre méltó, hogy megváltozott a szíriai utcakép. Az Aszad-családot ábrázoló képek eltűntek, és nincsenek katonai ellenőrzőpontok sem, amelyek gyakoriak voltak.
A sorsdöntő fordulat
Őszintén hiszem, hogy az Aszad-rendszer vége visszafordíthatatlan Szíria történetében, és új, reményteljes fejezet kezdete a szíriaiak számára. Az utcák az ujjongás szürreális jeleneteitől harsogtak, és a félelem és elnyomás korszakának végét hirdették. Szívfacsaró történeteket hallottunk, ahogy a hosszú börtönbüntetésből szabadultak viszontlátták szeretteiket, ami reménységgel tölt el. Rendkívüli érzés az öröm, remény, eufória ilyen megnyilvánulásait látni.
Még ennél is lelkesítőbb, hogy mindenhol új kezdeményezéseket tapasztalni. Több helyi és ifjúsági szervezet közösségi támogatásokat kezdeményez. Maradandó nyomot akarnak hagyni az utcák, terek, egyetemek tisztaságától a művészeti programokig. Amikor a pékségek zárva voltak, kenyérosztással segítettek, és az átmeneti időszakban a lakóövezetek védelmét szervezik, valamint gyakorlati segítséget.
De megmondom őszintén, az ünneplés közepette, a szürreális boldogság mellett félelem is bujkál bennem. Ahogy sokan mások, én sem érzem magam biztonságban. Nem tudjuk, mire számíthatunk. A legtöbb szíriai fél attól, hogy a rendszerváltásnak negatív hatásai is lehetnek. Különösen a hozzám hasonló keresztényeknek nyugtalanító ez a bizonytalanság. A gyülekezetben mindenkin ezt látom: aggódunk, hogy mit hoz számunkra ez a változás.
Csak megerősítik ezt a félelmet azon események, amelyek az elmúlt két hétben* (2024. decemberben) keresztényekkel történtek különböző szír városokban. Például 2024. december 17-én fegyveresek támadtak meg egy görög ortodox érsekséget a nyugat-szíriai Hamában. A templom falaira lövöldöztek, és megpróbálták ledönteni az épület tetején levő keresztet. Szenteste előtt a támadók karácsonyfát égettek Hama közelében. Mindemellett fegyveresek jártak körbe az olyan városokban, mint Aleppó és Damaszkusz, és a keresztény lakosságú negyedekben felszólítottak az iszlámhoz való csatlakozásra, a nőket pedig a hidzsáb viselésére.
Ezek az események mind egyéni akcióknak tűnnek, egyikük sem köthető az új szíriai vezetéshez. Az új hatóságok elismerték ezeket, és igyekeznek orvosolni a helyzetet a történtek után.
A bölcsesség útja
Úgy hiszem, ebben az átmeneti időben a keresztényeknek nagyon óvatosaknak kell lenniük. Bölcsen kell viselkednünk, és anélkül kell választ találnunk a kihívásokra, hogy viszályokat szítanánk vagy növelnénk a feszültségeket, amik az ilyen rendszerváltással járnak.
Az is létfontosságú, hogy megvédjük a hitünket és értékrendünket, különösen, ha olyan csoportok múltjára gondolok, mint a HTS és a most hatalmon lévők. Komolyan aggódom az olyan iszlám csoportok miatt, amelyek megkérdőjelezik a kereszténység létjogosultságát vallási kisebbségként. Több gyülekezeti barátom találkozott olyan személyekkel, akik szerint a keresztényeknek itt nincs többé helyük.
Úgy döntöttem, óvatos optimista leszek. Az új vezetőség jó dolgokat hirdet, és ez jó kezdet. De az előttünk álló út továbbra is bizonytalan. Mi, szíriai keresztények azért imádkozunk és kérünk isteni vezetést, hogy Isten akarata valósuljon meg a történelemnek ebben az átláthatatlan órájában. Minden keresztény számára alapvető fontosságú, hogy szilárdan megálljon a hitben, erőt és vigasztalást merítsen abból a rendíthetetlen bizalomból, hogy Isten számunkra és az országunk számára is jót készített.”
Imádkozzunk továbbra is Juliette-ért és a szíriai keresztény közösségért, hogy eligazodjanak az újonnan kialakult helyzetben, és segítsenek Szíriának talpra állni a hosszú és pusztító polgárháború után.
*A neveket biztonsági okokból megváltoztattuk
További információ Szíriáról: https://www.opendoorsmagyarorszag.org/hu-HU/uldoztetes/orszagok/sziria/
Kép: Utcakép Damaszkusz óvárosában (2022)